Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
Válassz...engem - 16. rész
Pár nap eltelt, hogy Rájnö újra csatlakozott Inuyasha-ékhoz. Azóta is csak mennek, pihennek, mennek, pihennek....
Mikor legutóbb leültek pihenni Rájnö félszemmel Inuyasha-ra nézett. A félszellem ide-oda nézett és gondolkozott, hogy merre is kellene tovább menni.
-Fogadjunk, hogy nem tudod, merre megyünk...- jelentette ki Rájnö fél nyitott szemmel és gyanúsan nézett Inuyasha-ra
Inuyasha erre megilletődött és hirtelen visszavágott:
- Dehogynem tudom!- kiabálta -
-Ha te mondod...- mondta Rájnö majd sóhajtott-
-Van benne valami, amit Rájnö mond...- mondta Sango, és Miroku csak bólintott erre.
-He? Most kinek az oldalán álltok?! - háborodott fel Inuyasha-
-Senkién...- sóhajtott Kagome - De már egy ideje, hogy megyünk és még egy falut se találtunk
-Látod? Mondtam én. - mondta gúnyosan Rájnö-
Inuyasha erre makacsul elfordult és nem szólt semmit. Rájnö egy kövön ült és nézte mosolyogva, ahogy megadja magát a hanyou.
-Hát akkor...- állt fel - Induljunk...
-Igen - bólintott Kagome majd a többiekkel együtt felálltak-
Inuyasha már indult elől mikor hirtelen Rájnö eléje vágott.
-Viszont most én megyek elől - kacsintott mire a félszellem makacsul elfordult
-Nekem mindegy...Meglátjuk, mire mész - mondta gúnyosan.
Nem telt bele 20 perc se és máris egy faluban kötöttek ki.
-Mit is mondtál nem rég?- kérdezte szarkazmussal Rájnö
Inuyasha mérgesen előre vágtatott és otthagyta őket. Rájnö csak elmosolyodott ezen a többiek viszont kuncogtak.
Találtak egy igen tetszetős fogadót, ahol meg is szálltak. Inuyasha-ra Kagome rányomott egy sapkát hogy ne vegyék észre, hogy szellem. Rájnö olyasmi ruhát kapott, mint amit emberként visel,egyrészes, vékony anyagút, ami szoknyában végződik. Hogy az ő füleit is el tudják tüntetni, egy szalmakalapot kerítettek neki. Így könnyű volt szobát foglalni.
Mikor bementek a vendéglőbe, egy lépcsőn felmentek és végig sétáltak egy folyóson. Majdnem a végére értek és ott volt a szobájuk. Széthúzható ajtók voltak és amint beléptek egy hosszú, alacsony asztal volt, jobbra tőle egy másik ajtó. Balra volt a fürdőszoba. Rájnö és Kagome bepillantottak a másik ajtón és ott egy megvetetlen ágy volt.
-Hát úgy látom, mi itt alszunk...- jegyezte meg Rájnö-
-Igen- mosolygott rá Kagome
-És velünk mi lesz?!- háborodott fel Inuyasha-
-Nektek, Mirokuval, nem mindegy hol alszotok?- mondta Kagome
-Che...végülis...- ült le makacsul Inuyasha-
Rájnö visszament és még körülnézett, majd az asztalra tette a kalapot, amit viselt és vállához nyúlt, a ruha pántjához. Óvatosan letolta és erre a neszre Inuyasha felkapta a fejét majd Rájnö-re nézett.
-Mi a...?! Mit csinálsz?! - kérdezte háborodottan-
-Nyugi már...- mondta nyugodt hangon Rájnö majd a másik vállán is letolta a pántot.
A többiek érdeklődve figyelték. Nem gondolták, hogy Rájnö így leöltözik.
Egy gyors mozdulattal lezuhant Rájnö-ről a ruhadarab, viszont alatta volt a rendes ruhája, amit félszellem ként viselt. Erre mindenki megkönnyebbült, Rájnö csak mosolygott, Inuyasha pedig kifújta magát a nagy ijedtségre.
-Azt hitted levetkőzök előtted, mi? Ne is álmodj róla! - mondta gonoszan Rájnö-
-Ki akar téged meztelenül látni?!- mentegetőzött Inuyasha
-Hát jó... - felvette a földről a leesett ruhadarabot majd átnyújtotta Kagome-nak - Köszönöm!
-Nincs mit!- mosolyogott Kagome - Azt hallottam vagy egy forrás, ami a szálló tulajdona, este mehetnénk fürdeni - ajánlotta lelkesen
-Ez egy remek ötlet!- örvendett...Miroku
-Ez nem neked szólt te perverz! - ütötte erősen fejbe Sango
Miroku elterült a földön.
Rájnö fáradtan lehuppant egy sarokba és nézte Inuyasha-t, aki szintén ült és mereven nézett előre. Rájnö kíváncsian fürkészte őt, hogy mi a baja.
Eljött az este...
Kagome, Sango, Rájnö és Shippou a szálló forrásának női részén áztatták magukat.
-Elég nehéz lehet így neked, hogy te sem tudod elrejteni a füledet, ráadásul még farkad is van... - kezdett bele Kagome-
-Hát jah...de már dolgozok egy ez elleni módszeren és az örökségemmel, sikerrel is járhatok
-Igen? És min dolgozol?- kíváncsiskodott Sango-
-Egy kis medált akarok kifejleszteni az erőmmel amibe, úgy mond, elraktározhatom az erőmet és ember lehetek, viszont bármikor átváltozhatok vele...
-Az jó! És hogy állsz vele?
-Elég jól, már tudom használni, de még kezdetleges, nem egészen jól...még van mit fejleszteni rajta...Viszont most ha nem bánjátok vissza megyek a szobába..
-Máris?- nézték a lányok-
-Igen...- mosolygott Rájnö - Nem nagyon bírom az ilyen forró fürdőket...Jól esik meg minden..de nem sok időn át...
-Rendben, ha netán elaludnál jó éjt - mosolygott rá Kagome-
-Nektek is - majd kiszállt a vízből Rájnö, maga köré tekerve egy törölközőt-
Ahogy kiszállt a forrásból elindult egy ajtó felé és bement azon. Egy helyég volt ott, ahol lerakhatták a ruháikat, különböző polcokra a vendégek, törölközőt vihettek a fürdőzéshez, majd utána köntöst vehettek fel. Rájnö a saját részéhez ment, ahová a ruháit rakta, majd elvette a köntöst és felvette azt. Megfogta a ruháit, majd elindult a szobájuk felé.
Amint a szobájukhoz ért, rögtön be is ment majd kissé meglepődött, azután szelíden elmosolyodott. Inuyasha még mindig ugyanott volt, ahol azelőtt mikor megérkeztek.
Rájnö bevitte abba az elzárt szobába a ruháit, ahol aludni fog a lányokkal, majd visszament és leült Inuyasha mellé.
-Ha gondot okozok ezzel, akkor szólj...- kezdte halkan a lány-
Inuyasha rápillantott majd visszafordította tekintetét, mereven nézett előre.
-Ugyan,nem okozol gondot...- mondta majd egyik kezével ráütött Rájnö fejére, mint egy kisgyereknek szokás, és megsimogatta,viszont továbbra is rezzenéstelenül figyelt előre-
-Ne kezelj gyerekként!- fordult felé gyerekes haraggal Rájnö-
Inuyasha erre halványan elmosolyodott.
-Nyugi, nem lesz semmi baj, nem kell félned – nyugtatta, és érezhető volt a hangsúlyában, hogy gyerekként kezeli Rájnö-t-
-Naaaahhh......!- kezdte gyermeki hangon Rájnö - Ne kezelj úgy, mint egy gyereket!!...Különben is...Mi a baj akkor?- nézett rá hirtelen aggódó tekintettel-
Inuyasha erre a lányra nézett.
-Nem számít...nem olyan fontos...
-Akkor meg? Ha ilyen vagy azt fogom hinni, hogy miattam vagy ilyen...
-Mi ez a nagy érzéki roham? Nem szoktál ilyen lenni..ilyen törékeny..mint egy ember..
-Zavar?
-Nem,egyáltalán...- állt fel a hanyou – Azt hiszem, megyek, sétálok egyet...
-Rendben...- helyeselte Rájnö majd lehajtotta a fejét-
Inuyasha erre egy kicsit meglepetten nézett. Azt hitte, hogy a lány majd megkérdezi, vele mehet-e, de mégsem tette...Biztos azért, mert tudta, hogy van valami baja és talán egy kis sétával elrendezheti...
Inuyasha végül elindult és egyedül hagyta a lányt a szobában.
Rájnö szomorúan nézett le, haja pedig teljesen eltakarta az arcát. Szíve mélyén azt mondta volna, hogy vele akar menni, de nem lehet mindig a nyakán... a végén még megutálná...Mégis annyira fájt ez neki...
Egyik tenyerét szájához emelte, hogy elfolytja sírásának hangját, ami kitört belőle. Könnyei zuhatagként estek le a földre.
Az ablakon csak a holdfény verődött be, ami megvilágította a lány törékeny testét. Könnyei, a holdfényben, gyöngyként tükröződtek.
A kis lila virág kezdett elhervadni szomorúságában. A fehér virág eltávolodik tőle és egy új,egy másik virághoz közeledik, egy fekete színűhöz...
A fehér virág észre sem vette, hogy a fekete virág hozza azt a nagy vihart, ami nem sokára eléri őket...és azt sem vette észre, hogy a lila virágja mennyire szenved...
Inuyasha egy sűrű erdőben sétált. Magabiztosan sétált célja felé. Egy nagy fánál megállt és annak vastag törzséhez lépett. Egyik kezét végig húzta a megvastagodott száron.
-Nagyon hasonlít rá...- szólalt meg halk hangon-
-A Szent Fára gondolsz?- szólt egy határozott női hang a háta mögül-
Inuyasha hirtelen megfordult és a nőre pillantott.
Rájnö ült a falnak támaszkodva, térdét felhúzva és arra hajtva fejét. Teljesen összekuporodott, de a sírást már abbahagyta. Egy gyors határozás után úgy döntött, Inuyasha után megy. Érezte a félszellem szagát így nem volt nehéz megtalálnia. Futva sietett utána és egy idő után megpillantotta piros kimonóját a messzeségből. Viszont mikor közeledett, valami megütötte a szemét. Így hirtelen egy fa mögé elbújt. Ami szemet szúrt neki az az, hogy amit megpillantott, piros kimono-ban, fehér szín is volt...Inuyasha-nak az egész kimonója piros. Mikor gyorsan lefutatta, hogy kinek lehet ilyen ruhája még meglepődött, arcára szomorúság vándorolt. Ahogy lassan kidugta a fejét, hogy lásson valamit, meglátta, amire nem rég rájött...
Kikyou volt az és Inuyasha-val van. Ráadásul Kikyou elég közel volt Inuyasha-hoz...
Rájnö szívében egy világ omlott össze...Akit szeret az hazudott neki...Akiben a legjobban bízott az hazudott neki...
*Talán jobb lett volna hagyni ezt az ügyet...Hiszen, a nővérem miatt soha se szeretett volna belém...Kár volt ráerőltetni...Én csak egy ígéret vagyok számára...amit a nővéremnek fogadott...*
Ahogy ezeken elgondolkodott, és ahogy ezekre rájött érezte, hogy neki már nincs helye ebben a történetben...
Zajmentesen a fának dőlve lecsúszott és ülve érkezett a földre. Lehajtotta a fejét és haja arcába omlott zuhatagként. Könnyek szöktek a szemébe és a földre hullottak. Csendesen zokogott magában...
-Szóval...hagyd azt a félszellemet...helyette inkább...Válassz...engem - mondta szokásos,hideg hangján Kikyou-
Inuyasha erre felkapta a fejét és Kikyou-ra nézett.
-Régen erre vártam...- súgta válaszként-
Rájnö erre megdöbbenve emelte fel sebesen fejét és a könnyei még mindig potyogta szemeiből. Elkezdett remegni a fájdalomtól...Nem bírta tovább...
Felpattant és ugyanúgy, ahogy jött, el is futott...Észre se vették...
Mikor visszaért a szállásra a többiek már mélyen aludtak...Csak Inuyasha nem volt ott...ahogy körbenézett Rájnö kisírt szemével újra eleredtek könnyei.
Halkan egy asztalhoz lépdelt, leguggolt elé, elővett egy papírt és íróeszközt és írni kezdett...
Vihar végül beteljesedett...A lila virág ugyan megúszta, de milyen áron...Nagy sebeket hagyva magán, elállt az eső és a felhő eltávolodott...A kis virágocska szirmai leestek a virágról...Míg mellette a fekete és fehér virág, megúszva az esőt, gondtalanul folytatták életüket, addig ő szenvedett a fájdalomtól...
De...kisütött a nap...ez jelenthet egy új reményt a lila virágnak...Így, erőt véve magán, szirmai újra visszanőttek és újult erővel csillogtak rajta...
Egy új fejezet vette kezdetét a virágnak...El kell felejtenie a múltat és tovább kell haladnia a jövő felé... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
