Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
Az utolsó ütközet - Élet-halál harc - 8. rész
Ugyanúgy szakadt továbbra is az eső. Az ég pedig dörgött, villámlott megállás nélkül...
A két testvérlány egymással szemben állt megint... Ugyanúgy, mint ezelőtt két párviadallal. Sebeik rendben voltak, energiájuk megint visszatért, mint ha semmise történt volna,a regenerálódásnak köszönhetően.
-Akkor kezdjük a harmadik ütközettel: Élet-halál harc. Itt mindent bevethettek...bármilyen erőt, taktikát...a lényeg, hogy életben maradjatok, ugyanis az győz, aki megöli a másikat, mivel a pontjaitok egyaránt 1-1 győzelem. Ez lesz végső esélyetek arra, hogy egyenlítsetek és hogy megszerezzétek az örökséget. - magyarázta Rénö
-Rájnö! - kiáltott fel Inuyasha a félszellemlánynak.
Rájnö erre felkapta a fejét és odafordult.
-Csak hogy tudd! Nem érdekel mit gondoltál, vagy mit gondolsz, és hogy mit akarsz! Csak nyerd meg ezt a küzdelmet és gyere le épségben!
-Igen Rájnö! Mi megvárunk, csak gyere le!- kiáltott Kagome is
Rájnö csak elmosolyodott erre és bólintott helyeselően.
-Hallotad? Azt akarják, hogy győzzek...vagyis a halálodat akarják jobban mondva - gúnyolódott Rájnö
Renee ezen szemmel láthatóan feldühödött.
-Nem érdekel! - vágta rá
-Szóval...kezdhetjük? - kérdezte Rénö
-Igen!- mondta egyszerre a két lány
*Remélem, te győzöl...* - hallott egy hangot Rájnö a fejében és anyja felé fordult - *Te jobban megérdemelnéd az örökséget, mint a nővéred...Ő a hatalom vágya miatt harcol, míg te az önvédelemért és elismerésért...téged jobban elfogadnának az ostorok...tudom, hiszen ők mondják*
Telepátiával továbbította Rénö lányához az üzenetét. Ezekre Rájnö felkapta a fejét. A szavak ütőszerűen hatottak rá és nagyobb elszántságot tanúsított.
Teste lilán izzani kezdett majd, mint ahogy a gyufa lángra lobban, úgy "lobbant" lila lángra Rájnö.
Renee is elkezdett lilán lángolni. Ez erejük emelkedését tanúsította. Egyik sem akart alulmaradni a másikkal szemben. Mindent bevetettek a győzelemért.
A harc kezdetét az mutatta, hogy hirtelen eltűntek a lila lángok, és megindultak egymás felé. Olyan gyorsasággal mozogtak, hogy szemmel nem bírták követni Inuyasha-ék. Gyorsak voltak nagyon. Csak annyit lehetett észrevenni, hogy egyszer ütköztek és mintha az szikrát vert volna.
Aztán megint eltűntek és újból egymásnak estek. Egyszer az égben voltak másszor meg a sziklán estek egymásnak. Aztán hirtelen megállt Renee, mire Rájnö is leállt. A szikla két végén helyezkedtek el és egymás szemeibe néztek.
-Csak nem meghátrálsz? - kérdezte Rájnö
-Hmm...- mosolyodott el - Hogy győz...? Persze...még csak az kellene...Szeretnéd, hogy ilyen könnyű legyen igaz?Büszkeséged nem nagyon érdekel, mint látom..- kötekedett Renee - De most már elegem van ebből szóval, rendezzük le gyorsan - mondta még hozzátéve
-Mit akarsz ezzel?- érdeklődött Rájnö
Renee nem válaszolt csak lilán lángolt majd a lila láng feketévé változott és két tenyeréből 1-1 ostor lövellt ki, szeme teljesen lila lett.
-Szóval nem bírsz velem... - mondta mosolyogva Rájnö
-Csak már vágyom az erőmre...- mondta Renee de hangja egy szinttel mélyebb volt
-Ott meg mi történik?- nézte őket Kagome
-Renee szellemé változott...
-Honan tudod? - érdeklődött Sango
-Ismerem...meg mondta, hogy bárhonnan lövellne ki ostora, az nem baj, de ha a tenyeréből, akkor az nagy baj mert akkor az azt jelenti, hogy átváltozott szellemé...de ha ezt nem tudnám akkor is érthető hiszen a szaga megváltozott, meg az aurája is.
-Inuyasha-nak igaza van...én is érzem...de mást is...Te is érzed Inuyasha? - mondta Miroku
-Igen...bár még nem tudom még, hogy mit is érzek pontosan...
Rájnö nyugodtan állt, mint ha mi se történt volna...Nézett nővérére, aki épp átváltozott.
-Azt hiszed, hogy csak te tudsz átváltozni? Szellem létedre még így is van benned egy sötét éned...Nekem legalább a tisztességes szellem alakom lenne, ha átváltoznék...De te...a gyűlölet,harag és a hatalomvágyad kialakította ezt a szörnyeteget benned....aki "segít" ha el vagy veszve és
rosszul áll a szénád...Szánalmas... - sajnáltatta nővérét Rájnö
*~Te is áttudsz változni most...*-szólalt meg egy hang Rájnö fejébe, de ez már nem anyja volt
A hang után Rájnö körül minden elsötétült és egy üresség közepette állt egyedül.
*Ki vagy?*
*~Ki lehetnék? Hát a szellemrészed...Én vagyok az, aki tested és lelked felét birtoklom...Fujiwara Zakuro...* - jelent meg nagy a sötétségben egy alak, aki szinte ugyanúgy nézett ki, mint Rájnö csak haja,ruhája,szeme fekete volt és nem lila.
*A szellem részem?*
*~Ugyan, ne mond, hogy ezek után még magyarázkodnom kell...A szellem részed..igen..mivel félszellem vagy... És az, hogy így tudunk beszélgetni az az oka, hogy erős vagy...és képes vagy velem egy másik dimenzióban lenni és beszélgetni szemtől szemben...vagyis ezt a helyet nem nevezném másik dimenziónak, hisz ez itt te vagy belülről...tudod...ez az én "szobám" ha úgy tetszik...mindig itt voltam és figyeltem, hogy veled mi történik...*
*Értem...azt hiszem...*
*~Segíthetek, ha gondolod...*
*Nem! Ezt egyedül kell megoldanom...*
*~Ahogy gondolod...de ha kellek, csak szólj*
Azzal Zakuro eltűnt és Rájnö hirtelen visszacsöppent a valóságba, ami nem volt túl mesés. Ahogy "felébredt" azt látta, hogy Renee mindjárt előtte van, és már ideje sincs elugrani.
-Rájnö!-kiáltott fel hozzá Inuyasha
De ekkor már késő volt. Renee két ostora már belemélyedt Rájnö-be. Rájnö rengeteg vért köpött hirtelen és felüvöltött fájdalmában. Renee kihúzta belőle ostorait lassan majd nevetni kezdett.
-Ennyi vagy...- nézte hugát, aki előtte esett össze és terült el a földön.
Lassan vértócsa keletkezett Rájnö teste körül, annyit vesztett véréből kis idő alatt. Csak feküdt és oldalra fordított fejével nézett előre. Üreges szeme kínlódását árulta el. Egyszer csak lassan ökölbe szorította kezét és elkezdett valamit mormolni:
-Nem...Nem adhatom fel...- motyogta magában és közben néha mondatai között vért hányt-...Győznöm kell...
-Add fel...Innen már nem menekülsz...most végzek veled...- emelte magasra kezét Renee az utolsó csapáshoz
-Rájnö!!!- kiabált Inuyasha és vele együtt a többiek is, akik mellette voltak
-Most végzek veled és még nagyobb lesz az erőm...- mondta Renee és meglendítette kezeit azzal együtt pedig ostorait Rájnö felé. Hirtelen azonban valami megállította. Észre se vette és hátulról kezeit két ostor ragadta meg és tartotta vissza. Ugyanakkor pedig lábait, nyakát és még számos testrészét körülfonta egy-egy ostor és szorította, fogságban tartotta őt. Amint szemével végig követte az ostorokat észrevette, hogy azok Rájnö testéből jöttek elő.
-Ez nem lehet...- mondta magában Inuyasha
-Tudja irányítani?- képedt el Kagome
Rájnö lassan felállt.
-Mint mondta Rájnö...ő is át tud változni szellemé - szólalt meg Rájnö
-Mi a fene...- mérgelődött Renee - És miért beszélsz magadról harmadik személyben?
-Mert én egy harmadik személy vagyok itt...nem hallottad az előbb...Azzal azt akartam kifejezni, hogy én vagyok Rájnö szellem része...egy különálló test, lélek, szív, ember...Aki maga dönt, mit tesz és mit nem...Rájnö megkért, hogy segítsek neki, hogy ne legyen egyenlőtlen a küzdelem.
-Ez nem lehet...Te vagy...Az a híres szellem, aki évezredekkel ezelőtt szinte mindenkit megölt...? Aki most Rájnö testébe költözött...?
-Pontosan...
-Fujiwara Zakuro...- tátott szájjal ejtette ki a szavakat Renee
-Talált.. - mosolyodott el – Jobb, ha megásod a sírodat...mivel innen élve úgysem menekülsz... - mondta nyugodtan és előre nyújtotta egyik karját
Renee figyelte, hogy mi fog jönni, de meglepődött mikor meglátta. Zakuro előre nyújtott karjából ostorok lövelltek ki: 5 ujjából egy-egy és még csuklójából 5 különböző helyen. Öt elkapta Renee karjait, lábait és nyakát. A másik öt pedig különböző helyeken fúródott Renee testébe: 2 a vállaiba, 1 hasába, 2 pedig a combjaiba.
-Legalább így nem leszel olyan fürge... - mondta Zakuro majd az 5 sebző ostort kihúzta Renee testéből, de a másik 5tel még mindig tartotta őt
-Feladod végre?- kérdezte megvetően Zakuro
-Egy fenét...Kell az az erő...- nyögte Renee majd sok vért hányt
-Nézz magadra...Nem sokára úgyis elfogy az erőd...és az akaratod egyedül kevés lesz a talpra álláshoz. Jobb, ha feladod...
-Azt soha...muszáj megszereznem az örökséget...- motyogta Renee, majd visszaváltozott az eredeti alakjába két ostora, ami kezéből lövellt ki eltűnt szeme, hangja visszaváltozott az eredetire.
-Látod? Ez is azt bizonyítja, hogy már gyenge vagy... - mondta Zakuro, majd elengedte Renee-t és ostorai visszahúzódtak testébe.
-Nem...Nem fog legyőzni egy félvér...egy korcs...- dörmögte Renee gyengén és feküdt a földön
-Mit mondtál...?- kapta föl a vizet Zakuro és megragadta Renee nyakát - Ki a félvér korcs?
Renee nem tudott válaszolni a szorítás miatt. Zakuro egy erősebb szorítás után elengedte Renee-t, aki megint a földön feküdt.
-Jobb lesz, ha befejezzük... - fordult Rénöhöz - Ennek a harcnak vége...
-Nem olyan biztos... - mondta magabiztosan Rénö
Majd Zakuro megfordult és látta ahogyan Renee feltápászkodik fájdalmak közepette, és újra talpra áll. Mikor már teljesen felegyenesedett lilán lángolni kezdett, majd valamennyi seb begyógyult testén, de nem az összes.
-Szóval még egy utolsó regenerálódáshoz van erőd... – jelentette ki Zakuro - De látom ez sem az igazi...
Renee nem válaszolt csak lihegett a fáradtságtól.
-Hát akkor...Fejezzük be...Végleg...- majd Zakuro támadásba indult volna, ha valami meg nem állítja...
Hirtelen egyet dobbant teste és erre megállt. Ez után lüktetett egész testében és érezte mintha valami...valaki ki akarna törni.
-Hát mégis harcolni akarsz?... - mondta magában - Hát legyen...de ha kellek...akkor segítek...
Majd ezen szavak után Rájnö visszanyerte eredeti alakját. Újra mindene lila volt. Visszaváltozott...Viszont ő is legyengült ezzel. Nagy nehezen, de felállt.
A két testvér megint egymással szemben voltak. Hosszú ideig nézték egymást, közben pedig az eső tisztította testüket a vértől, piszoktól.
-Add fel... - nyögte Renee - Úgysem nyerhetsz...
-Te beszélsz?...- beszélt nehezen Rájnö - Hiszen alig állsz a lábadon...
-Vessünk ennek véget most...
-Rendben - bólintott Rájnö
Az ellenfelek felegyenesedtek, és mint akiknek semmi bajuk előhívták ostoraikat...utoljára...Aztán megindultak...egymásnak rontottak a zuhogó esőben.
Mikor elérték egymást összeütköztek és egymással, háttal megálltak. Nem tudni, hogy ki győzött...mindketten álltak. Aztán egy nagy villámcsapás jelenlétével Renee testén egy nagy felületben vér spriccelt és elterült a földön. Rájnö ugyanebben a pillanatban térdre csuklott és vállát fogta amit Renee megsebesített. Rénö csak nézte hidegen lányainak harcát, és ahogyan az egyik elesik és a másik súlyosan megsérül. Majd hidegen ennyit szólt:
-Ezzel Rájnö megnyerte az farkasok próbáját. Övé az örökség.
Rájnö csak lihegett a fáradtságtól térdelve a talajon. Fejét megmozdította és egy bizonyos pontra írányította...Inuyasha-ra...
Renee eközben lila fényekké válva eltűnt...amit kapott emberi testet meghalt...ezáltal az ő életének is vége...Újra csak egy lélek lett. Eközben az eső kezdett elcsendesedni. Nem zuhogott tovább és a felhők is elvándoroltak szép lassan. Újra kisütött a nap és ezzel pedig jelezve a küzdelem végét. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
