14.rész
Egy fárasztó nap
Miközben haladtunk, azon kezdtem el gondolkozni, amit Len mondott.
- Ez jó kérdés volt. – mondtam ki hangosan pedig nem akartam
- Mi? – kérdezte Yoh
- Hogy miért szúrt le Razer? – mondtam s az előttünk haladó Len megállt
Nagy csend volt. Mindenki gondolkozott. Egyszer csak elindult Len. Meg akartam kérdezni, hogy vajon ő mire jutott, de inkább békén hagytam.
- Úgy látom senki sem tudja rá a választ. – és sóhajtottam egyet
- Mi van ha csak véletlenül?
- Jajj Trey, azért ezt te sem gondolod komolyan. Véletlenül nem lehet leszúrni. Meg egyébként is, ő a földön feküdt és az oldalán volt a kunaija. És hát akkor véletlenül vette ki és véletlenül lendült meg a keze? Na ez elég hülyeség. – mondtam neki szemrehányóan
- Jól van. Én csak hangosan gondolkoztam.
Aztán mindenki csendbe maradt. Sokáig töprengtem, hogy vajon mért szúrt le. Nem találtam rá választ. Aztán az jutott eszembe, hogy mi van ha Karashi vagy az a Zik tudja. Hm…Majd ha újra találkozok Karashival vagy Zikkel akkor megkérdezem. Egyszer csak megjelent Karashi és a csapata.
- Hát ez nem lehet igaz. Nem gondoljátok, hogy már kezdünk egy kicsit unni titeket?! – mondtam dühösen – Lenne egy kérdésem…Nem tudod, hogy az öcséd miért szúrt le?
- Én azt honnan tudnám. Az öcsémmel utoljára akkor beszéltem, mikor a dobozt ideadta nekem, az meg már vagy fél éve volt.
- Értem…Amúgy meg mit akartok?
- Harcolni.
- De én meg nem.
- Az engem nem érdekel. – és már támadt is
Gyorsan el tudtam előle ugrani, de mire elugrottam már a csapattársa támadt. Azt is nehezen kikerültem. Mikor az egyikre támadtam, akkor Karashi hátulról támadt. Szerencsére Yoh visszaütött és Karashi hátracsúszott pár métert.
- Három az egy ellen az nem fair. – mondta
- Jól van. De hat a három ellen sem fair. Válasszatok ki még egy embert, és úgy harcoljunk. – mondta Karashi
- Majd én. – ajánlkozott fel Trey
- Rendben. – mondtuk
Mikor elkezdtük volna, akkor hirtelen egy kiscsávó jelent meg.
- Csak nem őt is ismered? – kérdezte Trey
- Még sosem láttam.
Elmondta, hogy Zik küldte Yohhoz. Azt nem árulta el, hogy miért. Egyszer csak megjelent a szelleme. A földből jött elő. Karashit és a csapatát egy perc alatt elintézte. Aztán velünk kezdett el harcolni. Erős sámán. Folyamatosan támadtuk, de még mindig sok volt a furiyokuja. Mikor már kezdett nekünk fogyni, akkor hirtelen egy nagy világos fény csapott le rá. Nem láttuk, hogy mi volt az, már csak azt vettük észre, hogy az a fiú kifeküdt. Aztán a semmiből megjelentek a Kívülállók. Már hallottam róluk, azért indulnak a sámánviadalon, hogy elpusztítsák Ziket és az embereit. Miután ugyanezt elmondták, el is mentek. Nagyon kifáradtunk. Már csak vonszoltuk magunkat. Aztán egy kis városkába értünk ahol egy panzióba szálltunk meg.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
