12.rész
Az igazság útján
Nagyon nagy hőség volt. A nap csak úgy égette a bőrünket. Már nem is tudtuk, hogy mit csináljunk. Feküdjünk a tűző napon, vagy inkább induljunk el ebben a nagy hőségben.
- Szerintem el kéne már indulnunk. – mondta Lyserg
- Haver, de olyan meleg van. – panaszkodott Trey
- Hogyha csak itt fekszünk, akkor úgy sose fogunk eljutni Dobbi faluba.
- Lysegnek igaza van. – mondtam
Nagy nehezen feltápászkodtunk, sikerült Treyt is felhúzni, aztán elindultunk. Elég sokat gyalogoltunk. Párszor lehűtöttük magunkat egy kis hideg vízzel, Ramani segítségével. Hirtelen elég furcsa érzésem támadt. Mintha valaki követne minket. Éreztem, hogy követnek, párszor hátra is néztem, de nem láttam senkit. Nagyon erősen koncentráltam, és megtaláltam őket. Gyorsan megfordultam, és egy kunait a földre dobtam, pont eléjük.
- Niki, jól vagy? – kérdezte Yoh
- Szerintem hőgutát kapott. – viccelődött Trey
- Nincs is ott senki. Nem követnek minket.
- Mondom, hogy hőgutát kapott.
Ekkor felfedték magukat a követők. Nagyon megdöbbentem, mikor megláttam őket. Az egyik Razer testvére volt, Karashi.
- Tényleg követtek. – mondta csodálkozva Trey
- H…Hogyan láttál meg bennünket? – kérdezte Karashi, aztán elmosolyodott – Régebben sosem vettél észre.
- Ismered őket? – kérdezte Len
- Persze. Karashi és a csapata. Karashi Razer bátyja volt. – mondtam – Miért követtek?
- Hallom megölted az öcsémet…Hm…Jól tetted! – ekkor meglepődtem, hogy ezt mondta
- Mi? Jól tettem? De hiszen miért? Az öcséd. Hogyhogy nem sajnálod?
- Mindig is utáltam…De most nem azért jöttem, hogy erről beszélgessünk.
- Akkor miért?
- Hogy ezt átadjam. – mondta és egy dobozt nyújtott felém
- Ez meg mi? – kérdeztem
- Egy doboz, benne pedig az én kisöcsém dokumentumai. Mikor még élt, azt mondta, hogy ezt akkor adjam oda neked, hogyha meghalt. Én már kinyitottam és el is olvastam…Hm…Érdekes dolgok vannak benne. – és átadta – Na mi megyünk is…Vagyis, még egy utolsó kérdés! – ekkor várt egy kicsit majd folytatta- Egyszer harcolnál velem? Kíváncsi vagyok, hogy milyen erős vagy. Meg tudtad ölni a testvéremet, vagyis akkor nem lehetsz gyenge az már biztos.
- Miért? Te is meg akarsz halni? Az öcsédet letudtam győzni, akkor téged gyerekjáték lesz.
- Engem te nem tudsz legyőzni. - mérgelődött
- Háh…higgy amit akarsz. – legyintettem egyet és dühösen elmentek
Csak a dobozt néztem, és azon gondolkoztam, hogy kinyissam-e. Eszembe jutott Razer szavai: ˇˇMajd hamarosan fogsz kapni valamitˇˇ. Biztos erre mondta. Még néztem egy kis ideig a dobozt majd beraktam a táskámba és elindultam. A többiek csak álltak és néztek, majd megszólalt Trey.
- Nem akarod kinyitni?
- Még nem tudom. – és elindultam- Ti nem jöttök? –kérdeztem
Aztán elindultunk. Csak azon járt az eszem, hogy vajon mi lehet benne. Nem tudtam, hogy elolvassam-e. Lehet, hogy nem kéne. Miközben gyalogoltunk, hirtelen megjelentek Karashiék.
- Ti meg már megint mit akartok? – kérdezte Trey
- Egy valamit még elfelejtettem. – aztán odalépett hozzám és elvette a katanát
- Héé…Add vissza! – mondtam parancsoló hangon
- Dehogy adom. Azt hittem, hogy nehezebb dolgom lesz.
- Hát nehezebb is. – ekkor elővettem egy kunait és beleparancsoltam Ramanit, és egy iszonyú nagy csapást mértem le rá.
Karashi hátraesett és kiesett a kezéből a katana. Odafutottam, gyorsan felkaptam a földről, és rá szegeztem.
- De ismerős ez a helyzet. Mintha Razert is így öltem volna meg. – mondtam és visszahajítottam neki a dobozt.
- El is olvastad?
- Nem.
- Hát akkor meg? – de erre nem válaszoltam csak elvettem a kardot a nyakától
- Nem vagy rá kíváncsi? –kérdezték a többiek
Még mindig nem válaszoltam, csak mentem előre.
- Ha elolvasnád, akkor talán megbocsátanál Razernek, és akkor rájönnél, hogy nem kellett volna megölnöd. – nagyon megdöbbentem majd visszafordultam és megint a nyakához szegeztem a kardot
- Én sose fogok neki megbocsátani.
Miközben mondtam akkor nagyon mérges voltam, és nagyon nagy düht éreztem, olyan volt mintha körülöttem minden égett volna. És égett is. Nem tudtam, hogy ezt hogyan csináltam.
- Azta…-mondta Trey
- Biztos a dühtől. – gondolkozott Len
- Niki hagyd békén! Nem csinált semmit. – védte meg Yoh - Gyere inkább menjünk!
Erre még jobban égett körülöttem a tűz. Egyre nagyobbak voltak a lángok. Nem tudtam, hogy hogyan csináltam ezt. Próbáltam lenyugodni, és sikerült is. Aztán a lángok egyre kisebbek lettek, majd eltűntek.
- Hé nyugi, én nem csináltam semmit. Én csak azt mondtam, hogy talán akkor megbocsátanál neki. – majd megint felém nyújtotta a dobozt
Nem tudtam, hogy visszavegyem vagy inkább hagyjam nála.
- Niki, szerintem inkább vedd el. – tanácsolta Yoh – Lehet, hogy olyan van benne amitől tényleg megbocsátanál neki.
- De én nem akarok neki megbocsátani, és nem is tudok.
- Szerintem is inkább olvasd el. – csatlakozott hozzá Len – Mindenkinek meg lehet bocsátani. Hidd el, ezt tapasztalatból mondom.
Végül elvettem a dobozt és ki is nyitottam. Elkezdtem olvasni. Mikor teljesen elolvastam, akkor csak egyszer a kezemben felgyulladtak a papírok.
- Mi van benne? – kíváncsiskodott Trey
- Mondtam, hogy érdekes dolgok vannak benne. – mondta Karashi és csak mosolygott
- Te csak fogd be! – mondta Len – Na elmondod? Mert ebből nehéz lesz valamit is kiolvasni, mivel porrá égetted.
Nem jött ki hang a számból. Felálltam és elindultam.
- Hé…- kezdte Trey, de Yoh megállította
- Majd én elmondom. – mondta Ramani- Igazából nem is akarta Razer megölni Niki nagyapját. Rákényszeríttette Zik. Megzsarolta, ha nem öli meg akkor majd ő fogja, és a családját is, de akkor nem lesz velük kíméletes. Razer szembeszállt Zikkel, de Zik legyőzte, igaz, hogy meghagyta az életét, de csak azért, hogy szenvedjen.
- Vagyis akkor ez azt jelenti, hogy Razer…- kezdte Rio
- Igen. – mondtam- …Karashinak igaza volt. – lehajtottam a fejemet és megpróbáltam visszafojtani a sírást
Ekkor lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Nagyon dühös voltam Zikre. És hirtelen eszembe jutott, hogy honnan olyan ismerős ez a név. Razer korábban mondta, hogy csatlakozzunk ehhez a Zikhez, mert nagyon erős sámán és ő el tudna minket juttatni a sámánviadalra, de én nem egyeztem bele. Szóval akkor mégis csak csatlakozott hozzá.
- Már értem. – mondtam halkan
- Mit? – kérdezte Yoh
- Hogy honnan volt nekem ismerős ez a név. Zik. Razer egyszer mondta, hogy csatlakozzunk ehhez a Zikhez, mert ő is a sámánviadalra készül és elvisz minket oda. De lebeszéltem róla.
- Ezek szerint nem teljesen. – mondta Trey
- Hát nagyon úgy látszik. –mondtam szomorúan és tovább sétáltnuk
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
