10.rész
Egy lezáratlan ügy lezárva
Miközben sétáltunk az országút mellett, felfigyeltünk egy nagy repülő szellemre. Mikor már egyre közeledett, csak akkor vettem észre, hogy ez az én kistesóm védőszelleme, Dom, aki egy szárnyas tigris.
- Hát te meg, hogy kerültél ide? – kérdeztem
- Ez meg mi, vagyis honnan ismered? – kérdezte Trey.
- Ő a kistestvérem védőszelleme, Dom, aki egy szárnyas tigris. – válaszoltam- Őt csak akkor küldik ilyen messzire, hogyha valami nagy baj van… Szóval mi a baj?
Ekkor elkezdett nyávogni és morogni. Mikor elmondta, akkor szédülés tört rám.
- Halál sápadt vagy, mi a baj? – kérdezte Yoh
- Úristen! – mondtam halkan s csak hallgattam és nem tudtam megszólalni
- Na mondd már, mivan? – idegeskedett Trey
- Sietnem kell haza. – ekkor már megfordultam és ültem volna fel Domra.
- De miért? – fogta meg a karom Len
- Mert a családomat meg akarja ölni.
- De kicsoda? – kérdezte Yoh
- Razer.
- És az ki? Ne mindent harapófogóval húzzunk már ki belőled. – emelte fel a hangját Len
- Ő volt a legjobb barátom és a család legjobb barátja. Már említettem. Ő ölte meg a nagyapámat, és most engem akar, ezért üzent Dommal. Hogyha nem megyek oda, akkor megöli a családomat.
- Mi is veled megyünk. – mondta Yoh
- Nem!! Ez családi ügy, ezt egyedül kell elintéznem. – felültem Domra
- Pár nap múlva itt leszek. – mondtam
- Vigyázz magadra. – mondta bájosan Trey
Egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd Dommal és Ramanival elindultunk a szülőhazámba. Közel három napot utaztunk. Mikor leszálltam Domról, háttal állt nekem egy alak, aki Razer volt.
- Hol van a családom!?
- Rég láttalak Niki. – megfordult és mosolygott- Jól nézel ki.
- Mit csináltál velük??
- Nyugi, jól vannak.
- Hol vannak? – most már nagyon ideges voltam
- Látod azt a templomot? Ott vannak bent, egy kicsit elkábulva.
- Ramani!!!
- Nem is beszélgetünk?...Na jól van…Mechi!!! – előjött egy szamuráj szellem
- Ramani be a kunaiba!!
- Mechi be a kardba!!!
- Alig vártam már ezt a pillanatot, hogy szemtől-szembe álljunk egymással.
- De még ÉN mennyire vártam. – egy kacaj felhangzott
- Most megfizetsz, amiért megölted a nagyapámat.
- Már úgy sem élt volna sokáig. Csak adtam neki egy kis löketet.
- Ramani!!! Elsöprő hulláááámmmm!!!!
- Há, Óriás csapás!!!! – a vizet kettészelte
- Vízsugáár!! – telibe kapta
- Na jól van, Óriás csapás!!!
Sokáig harcoltunk, már mindkettőnknek alig volt furyokuja.
- Mit mondjak, sokkal erősebb vagy mint mikor legutóbb harcoltunk. De hiszen az nagyon régen volt, akkor még barátok voltunk. Ha csatlakoztál volna hozzám, akkor még barátok lennénk. – mondta Razer
- Hagyd a dumát és inkább harcolj.
- Ahogy te akarod!! 100%-os erő!!
- 100%-os erő!!!!
- Utolsó szavad?
- Tűzketrec!!! – ekkor bezártam egy tűzketrecbe
- Micsoda? Engedj ki!! – ellenkezett
- És most egy kicsit magadra hagylak.
- Hova mész?
- A családomért.
Ekkor gyorsan elindultam a templomba, hogy elhozzam őket. Mikor odaértem, akkor ébredeztek. Feltettem Dom hátára őket és visszamentünk Razerhöz aki már ki is szabadult onnan.
- Asszed, hogy ez a tűzketrec megállít engem?
- Dehogy is. De majd ez megfog állítani…sőt…- ekkor egy gúnyos mosoly ülte meg az arcom
- Óriás örvééénnny!!!! – telibe kapta és a földre esett
- Még ez sem állít meg…hahaha….végzek veled, aztán a Te kis családoddal is.
- Nikiii!!! – ekkor apa odadobta nekem a családi örökséget, egy katanát
- De hiszen ez… - döbbentem meg
- Ez téged illet…nagyapád már hamarabb is oda akarta adni, de mondtam, hogy csak akkor lesz a tied, ha teszel is érte valamit. És most tegyél is érte…és a családodért is.
- Na jól van, elég a családi dumából. Mutasd meg, hogy mit tudsz!- idegeskedett Razer
- Akkor csak figyelj. Lángtengeerrr!!! – és ekkor egy nagyon nagy csapás ütötte meg
Még ekkorára sosem sikeredett. Razer a földön feküdt, és elfogyott az összes furyokuja. Odasétáltam hozzá és feléálltam.
- Utolsó szavad?
- Szeretlek – hangzott el
Ez nagyon váratlanul jött. Nem tudtam, hogy most csak a bolondját járatja velem, vagy ezt most komolyan is gondolja.
- Hogyan?....Na jó ne hülyéskedj velem.
- Gondoltam, hogy nem fogod elhinni, de én mindig is szerettelek.
- Akkor mért ölted meg a nagyapámat? Hogyha szerettél volna, akkor ezt nem tetted volna meg. – kezdtem ideges lenni
- Majd hamarosan fogsz kapni valamit. Akkor majd rájössz, hogy igazat mondtam.
- Niki, ne higgy neki, öld meg. – ekkor felemeltem a katanát és leszúrtam
De ekkor fájdalmat éreztem valahol a szívem legmélyén. Kistestvérem, Kanate szeméből egy könnycsepp hullott a földre. Az enyémből is ki akart szökni egy csepp, de nem hagytam.
- Niki. A katana mostantól a tied. Kiérdemelted. – mondta apám
- Hagyjatok magamra. – mondtam teljesen váratlanul
- Jól van. De aztán gyere be. – mondta édesanyám
- Nem. Sietnem kell vissza.
Mindenki bement a házba és még a szemem sarkából láttam, hogy utánam néztek. Letérdeltem mellé, csak néztem és gondolkoztam, hogy vajon helyesen cselekedtem-e. Vajon nagyapám mit szól ehhez? Szerinte jól tettem, hogy megöltem? Sajnos nem tudtam rá a választ, de csak azt mondogattam magamban, hogy a családomért tettem. Ekkor Razer kinyitotta a szemét.
- Te még élsz? – kérdeztem meglepődve
- Sze...ret…lek – nyögte ki, és az oldalamba döfte a kunaiát, aztán végleg meghalt
Felálltam és elkezdtem szédülni. El akartam esni, de Domra estem.
- Induljunk vissza. – mondtam, de aztán el is ájultam | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
