2.rész
Egyre több befejezetlen csaták
Mielőtt Annáékhoz indultam volna, tettem egy kis kitérőt. Volt még egy elintézetlen ügyem. Úgy volt, hogy az erdő közepén találkozunk. Elég érdekes fények szűrődtek ki a fáknál. Mikor egyre közelebb értem a helyszínre, már fura hangokat is hallottam. Akkor jöttem rá, hogy itt egy csata folyik. Az én ellenfelem, Erzel, és egy másik sámán között. Egy lila hegyeshajú, rövidgatyás sámán küzd meg azzal, akivel most én harcolnék. Eléggé felhúztam magamat, így akaratom ellenére is beleszóltam.
- Elnézést, hogy beleavatkozom, de itt meg mi folyik? – közben egyszer az egyik sámánra majd a másikra néztem.
- Tudod mi csak…ööö…játszunk! – válaszolta az a lilahajú srác.
- Játszotok?...Jah…Nyugi én is sámán vagyok!
- Biztos akkor a barátodat jöttél megnézni, hogy hogyan harcol. Hát sajnálattal kell közölnöm, hogy nem sokáig fog még élni. – elég ördögiesen nézett, majd aztán ördögiesen is felnevetett.
- Nah ezt benézted, mert nem vagyok a barátja és nem szurkolni jöttem.
- Hát akkor meg minek?
- Harcolni vele. Úgy volt, hogy ma, itt fogunk harcolni. Igaz Erzel?
- Ih..ghen…én sem így terveztem.
Alig tudott valamit kilihegni. Ezek szerint jól megizzasztotta ez a másik sámán. Erősnek tűnik. Vajon közbeavatkozzak, vagy inkább hagyjam, hogy megölje. De hiszen amit a családommal tett azt meg kell bosszulnom.
- Bocs de nem hagyhatom, hogy te öld meg. Nekem még van vele egy lezáratlant ügyem. Szóval… - nem fejeztem be, mert tudtam, hogy érti, mire célzok.
- Azt hiszed, hogy itt fogom hagyni a csatát, csak azért mert te idejöttél, és még nem rendezted le vele az ügyedet? Ne reménykedj! –aztán megint felnevetett
- Ramani! –előjött a védőszellemem, egy kínai ninjanő
- Hm…szóval harcolni akarsz? Hát rendben. Bason!- előhívta a szellemét, egy nagy kínai harcost
- Erzel, te addig élvezd a csatát. Tűzketrec! –Erzelt egy hatalmas tűzketrecbe zártam
Ekkor a lilahajú srác, elővett egy támadó eszközt, és abba belement a szelleme. Én is ugyan így tettem, csak én a kunaiba küldtem. Sokáig küzdöttünk. Mikor mind a ketten egyszerre küldtünk egy csapást, akkor hátraestünk. Ekkor jutott eszembe, hogy nekem Annáéknál kéne már lennem.
- Figyelj. Nem szeretek harcot félbe hagyni, de ezt most muszáj. Nekem ma estére programom van. Ha akarod, máskor befejezzük, de ez most nekem nem alkalmas. - a fiú hirtelen felpattant a földről és az órára nézett
- Nekem is van mára még programom. Szóval…felőlem máskor folytathatjuk a harcot…de mindegy…Én csak Erzelt akartam megölni.
Erzel egy nagyot sóhajtott.
- De nyugodj meg, még ezt a csatát befejezzük. – mondta Erzelnek
- Mi meg majd elkezdjük… Hacsak addigra már nem leszel halott, de majd meglátjuk –Erzel egyre jobban fogta a fejét
- Szóval akkor kiengedsz a ketrecből?
Ekkor kiengedtem és mindenki ment amerre akart.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
